– Nyunyó, ez csak egy közönséges kerekes kút.
– Kívülről, Terka! Kívülről!… A csodákhoz le kell szállni a kút mélyére.
– De hogyan?
– Leeresztjük a vödröt az aljáig, és a kötélen lemászunk.
– De se vödröt, se kötelet nem látok, Nyunyó!
– Érdekes, pedig kellene, hogy legyen...
Terka lehalkítja a hangját.
– Nyunyó, az a vörösszemű varjú, ott a kiszáradt fán, folyamatosan minket bámul, mióta ideértünk.
Nyunyó csak legyint.
– Ugyan, ne törődj vele! Inkább ezt nézd! A kút mellett találtam két dolgot.