Az erdőben mélységes csönd honol, csak Terka zihálása hallatszik, ahogy fekszik az avaron. Rettentően fáradt és szomjas, miközben felváltva önti el a forróság, és rázza a hideg. A rengeteg fái némán, szánakozva állják körül, de elrejteni sajnos nem tudják az üldözője elől. Terka a károgást hallja meg először, majd a két vörös szem villan elő a fatörzsek közül. Végül a sötétben felsejlik a varjú alakja, amint kényelmesen Terka felé sétál. Nem siet. Biztos abban, hogy az áldozata nem menekülhet.