A dolog, amire Terkáék ráestek, nagyot nyerít, felágaskodik, és szélsebesen nyargalni kezd. Ezüstös fehér szarva megvillan, ahogy dühösen oldalra csapja a fejét. Terka éppenhogy meg tud kapaszkodni a lobogó fehér sörényében.
– Nyunyó, egy fehér unikornison vágtázunk!
– Én már nem sokáig, Terka, mert csúszok lefelé!
Terka egyik kezével elengedi a paripa sörényét, és a babája után nyúl.
– Megvagy!
– Köszi!... De valahogy le kéne lassítanunk ezt a lovacskát, mert előbb vagy utóbb, de úgyis leesünk!
– Hogyan állítasz meg egy száguldó unikornist, Nyunyó?