Terka a szája elé rakja a mutatóujját, és úgy integet a többieknek. Csendben besurrannak a hatalmas fűszáltörzsek közé, és igyekeznek elrejtőzni a rengetegben. A csigafiúk felhorkannak.
– Nocsak, bújócskázni akarnak az emberbogarak, Csigabi!
– Hát nem jópofák? Várj, mondok nekik egy verset, hátha arra előjönnek.

Emberbogár gyere ki,
Ég az erdő ide ki.
Kapsz tejet vajjal,
Holnapra is marad.

A csigafiúk várnak egy kicsit, majd megindulnak.
– Kergessük ki őket, Csicsabi! Megyek balról!
– Ott vannak! Tapossuk el őket! A kis lila hajú az enyém...