Liza úgy rázza az aranycsengettyűt, mintha abba sem akarná hagyni. A föléjük tornyosuló láb hirtelen összerándul, és jóval odább dobban a földön. A fiú szitkozódva csapkodja magát.
– Te jó isten, honnan került elő ez a rengeteg szúnyog? Jaj, de csípnek!
A fiú küzd még egy ideig a rá támadó szúnyogfelhővel, majd feladja, és jajgatva elszalad. Liza leereszti az életmentő csengettyűt, és sírós hangon megszólal.
– Terka! Esküszöm, ha ebből a rémálomból felébredek, soha többet nem taposok el csigát!