Ekkor váratlanul tompán döngő lépések hangja vegyült a helikopter zúgásába, és Böhömaci rohant elő a mellékutcából. Átfutott a vörös szőnyegen, majd elrugaszkodott, és mint egy kecses, pár tonnás balerina szállt át a tátott szájjal bámuló babák fölött, és az ujja hegyével még éppen rá tudott csapni a menekülő csokibank oldalára. A fabódé megrándult az ütéstől, és az alja résnyire lenyílt, pont annyira, hogy a belsejéből a kosárkák és zsákocskák kezdtek kipotyogni, valóságos csokoládéesőbe borítva Babavölgy főterét.
Az addig dermedten álló babáknak sem kellett több, vidáman visongatva elkezdték összeszedni az égből pottyant édességet, és egymás között csivitelve mindnyájan egyetértettek abban, hogy eddig ez a legjobb halloween, amin részt vettek. Mindenki boldog volt, de legboldogabb talán az a hosszú hajú, karcsú baba volt, aki könnyek között ölelgetett egy hatalmas, rózsaszín zsákot, ami legutoljára esett ki a szárnyra kelt fabódéból, és tiszta szerencse, hogy nem ütött agyon senkit.
A narancssárga helikopter egy pillanatra megingott a hatalmas rántástól, de utána folytatta az emelkedést, maga után vonszolva az édes terhétől megszabadult, teljesen kiürült csokibankot. Tökfej ezredes, aki csak azért nem esett le, mert még idejében az övére kapcsolta a biztonsági kötelet, tehetetlenül lógott a fabódé oldalához préselődve, és onnan ordibált, bár senki sem figyelt rá.
– Most az egyszer szerencsétek volt, Szupernyunyó!... De Babavölgyet akkor is elpusztítom, ha addig élek is!

VÉGE

Utálod a közösségi médiát? Semmi baj, akkor oszd meg ezt a mesét emailben vagy szóban! Köszönjük!

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

A robotkiraly.com-on ilyen klassz, egyedi meséket találsz. Folytassuk? Másik mese