Terka és Nyunyó elindulnak jobbra, az óriási ceruzatölgyek felé, ahol sűrű radírbokrok állják az útjukat. Óvatosan széthajtják az ágakat, és némi küszködés árán átjutnak egy gyönyörű rétre.
A mező túloldalán hatalmas palota magasodik, ami Nyunyó szerint a Ceruzakirály otthona. A tövében ott ücsörög egy ceruzakislány, aki keservesen sír.
Terkáék közelebb mennek, és hangosan köszönnek neki, de a kislány csak nem hagyja abba a pityergést. Ezért Nyunyó gyengéden megsimogatja a buksiját.
– Miért sírsz, ceruzakislány?