Kitör a hangzavar, a ceruzagyerekek boldogan tapsolnak. Nyunyó odasúg Terkának.
– Terka, amit itt rajzolsz vagy festesz, az megelevenedik.
– Rájöttem, Nyunyó.
Közben mindenki oda akar férkőzni a festőszerszámokhoz, hogy kipróbálhassa őket egy picikét. A tanító néninek kell csitítania a gyerekeket.
– Csak sorjában... és ha Pencilke megengedi.
A ceruzakislány nagyon hálás Terkának.
– Nélküled soha nem mertem volna megkérdezni. Hadd fessek nektek valamit hálából, jó?
Terka elgondolkozik.
– De mit?