– Szép kis lakás. Egyedül laksz itt, krétafiú?
– Igen.
– A barátaiddal hol szoktál találkozni?
– Hogyhogy hol? Nem szoktam kimozdulni a barlangomból.
Nyunyónak elkerekedik a szeme.
– Pedig nem ártana néha, krétasrác! Olyan fehér vagy, mint a fal. Mármint egy normális fal, nem a barlangodé. Az fekete, mint az éjszaka.
– Higgyétek el, nekem nem hiányzik a kinti világ. Mindenem megvan, jól elvagyok egymagamban. De ha már itt vagytok, nem lenne kedvetek játszani valamit?
– Persze! Mire gondoltál?