Nyunyó elismerően füttyent.
– Terka, tudtad, hogy amit Ceruzaerdőben rajzolsz, az megelevenedik. Persze, csak ha jól rajzolod.
A királykisasszony megint sírni kezd.
– Az én rajzom... soha nem válik... igazivá!
– Ugyan, semmi gond. Gyere, gyakoroljunk! Rajzoljuk le újra. Senkinek sem sikerül elsőre tökéletesen.
A királylány újra lerajzolja a virágot, Terka néha segít neki. A ceruzakislány egyre jobban belejön.
– Terka, nézd! Életre kelt a virágom!
– Mondtam én! Látod, milyen ügyes vagy!
A királykisasszony ekkor megint elpityergi magát.