– Nem lesz gond – mosolygott Barbi anyukája, majd visszafordult Tökfej felé, és a fordulás lendületét kihasználva a bal lábával úgy rúgta hasba az elrablóját, hogy az négy métert repült, egyenesen egy petúniaágyás kellős közepibe. Ezután, mintha mi sem történt volna, a cipőiért nyúlt, és visszahúzta őket a lábára.
A precízen kivitelezett karaterúgást, valamint Tökfej szinte tökéletes ívű négy méteres repülését egy pillanatnyi csönd, majd őrült hangzavar követte. A babák egymás hegyén hátán rohantak Nagyvárosi Barbihoz, hogy gratuláljanak neki, vagy csak azért, hogy megérinthessék.
Szupernyunyó azonnal Tökfej felé iramodott, hogy még idejében lekapcsolhassa, de a megzavarodott tömeg keresztülhúzta a tervét. Mire a petúniaágyásokhoz sikerült evickélnie, Tökfej ezredes már tíz méter magasban lógott egy acélkötélen, és gyorsan emelkedett. Fölötte a megszokott narancssárga helikopter berregett.
– Elkéstél, Szupernyunyó! – nevetett a gazfickó, kezében lóbálva Barbi őnagysága szikrázóan csillogó nyakékét. – Ez már az enyém! Ja, és Babavölgyet akkor is elpusztítom, ha...