A babák csendesen hümmögve emésztették az elhangzottakat, amit Zsiri unt meg először, és látványosan a magasba emelte málnaszörpös poharát.
– Nem baj! Akkor igyunk a kortalan Barbi babára!
– Hurrá! – kiáltott fel a babahad, és elégedetten lehajtották az italukat.
Ekkor valaki, talán a pöttyös ruhás baba, élesen felsikított.
– Jóságos hajasbaba, még egy gonosztevő! Micsoda csodálatos nap!
Mindenki az ajtó felé fordult, ahol tényleg egy újabb zöld fejű alak ácsorgott, bár ez nyöszörögve a hasára szorította a kezét.
– Ne vedd sértésnek, Barbi, de ez a tejszínhabos pogácsa nem a legjobb recepted – nyögte Citrom sárgászöld árnyalatban játszó fejjel, majd elrohant a mosdó irányába.
Barbi Szupernyunyóra nézett.
– Citromról jut eszembe, beszéltél Böhömacival?
A szuperbaba felköhögte a mentás limonádét, amit éppen szürcsölt, és azonnal felugrott.
– A csudába! Azt ígértem szegény párának, hogy tíz percen belül érte megyek. Remélem nem fog nagyon megharagudni.
Szupernyunyó nyakába szedte a lábát, és kiviharzott, majd jó negyedóra múlva lélekszakadva, kétségbeesett arccal rontott be a nappaliba, ahol kétrét görnyedve lihegett egy darabig, amíg meg tudott szólalni.
– Porcelina,... baj van!... Böhömaci!
– Mi van vele? Már megint zuhanyozni akar?
– Dehogyis! Világgá ment!

VÉGE

Mire emlékszel a meséből? Tesztelt magad! Mesekvíz!

Még nem meséltél senkinek erről az oldalról? Nosza, gyorsan pótold, és oszd meg ezt a mesét! Köszönjük!