Arra a partira, ami Babavölgyben jelentős eseménynek számított. Nem csak azért, mert rengetegen voltak rajta, hanem azért, mert ilyenkor Barbi főzött az egész társaságnak.
Nagy dolog, mondhatjátok. Sokan tudnak főzni. Ez igaz, de úgy, ahogy Barbi, csak kevesen. A legutóbbi alkalommal felszolgált spárgakrémes tojássalátáját azóta emlegette mindenki, aki evett belőle. Azaz nagyjából egész Babavölgy.
Szupernyunyó gyomra hangosan megkordult az ínycsiklandó emlék hatására, miközben sietős léptekkel haladt el a sportcsarnok mellett. Éppen befordult Barbi háza felé vezető utcába, amikor valami szöget ütött a fejébe. Lassan visszatolatott pár lépést, és elcsodálkozott. Mit keres Böhömaci a kosárlabdapályán?
Szupernyunyó a magányosan ücsörgő, fejét búsan lógató hatalmas gumimaci felé indult, és már messziről üdvözölte.
– Szia, Böhömaci! Miért nem vagy a bulin?
Az óriás a szuperbabára nézett, majd az egyik ujjával kitörölt egy lavórnyi könnycseppet a szeme sarkából.
– Mert Barbi nem hív meg.