Marciék lassan ereszkednek az ejtőernyővel. Alattuk a végtelen tengerben apró zöld sziget nyújtózik buja dzsungellel és homokos tengerparttal.
– Rongyi, szerencsénk van! Az a Barát-sziget! Ott vár minket Misó finom uzsonnával!
– Jó is lenne, Marci! De attól félek, hogy az nem a Barát-sziget.
– Ó!... Akkor hová kerültünk?
– Az Elfeledett Barátok Szigetére.