A képernyőn először egy kislány forgolódik díszes ruhában, majd egy csontsovány kisfiút látni, ahogy a felnőttek között kapál a végeláthatatlan szántóföldön. Egy pillanatra közelről látszik, kék szemében elszántság csillog. Terka bármikor felismerné ezeket a szemeket.
– Nyunyó, ez Papó!
– Jé, ő is volt kisgyerek?
– Nyunyó, mindenki volt kisgyerek!
– Aha... kicsit sovány, nem?
– Nagyon szegények voltak, ezért Papó sokszor nem ment iskolába. Helyette dolgozott, hogy pénzt keressen. Mamóéknak szerencsére jobban ment a soruk egy kicsivel... El sem hiszem, hogy láthattam őket! Köszönöm, Idő!