A bálna lejjebb süllyed, majd hamarosan egy sziklafalhoz ér, amiből egy nyíláson át halvány derengés szivárog a tenger sötét vizébe. A hatalmas állat tétovázás nélkül beúszik a sziklakürtőbe, ahová Terkáék is követik. A sziklajárat lassan emelkedni kezd, így a tengeralattjáró hamarosan a felszínen találja magát egy elképesztően szép vízalatti barlang belsejében. Nyunyó ügyesen egy kezdetleges mólóhoz kormányozza a járművet, ahol egy fiatal, komoly fiú várja őket. Terkáék kíváncsian bámulnak rá.
– Szia! Te ki vagy?
– Sziasztok! Én vagyok az Idő.