– Szia, Porcelina!
– Szia, Terka!
– Te tudod a nevemet?... De honnan?
Porcelina valószínűleg félrenyeli a süteményt, mert köhögni kezd. Terka gyengéden megveregeti a hátát.
– Izé... hallottam, amikor Nyunyó mondta...
– Te és Nyunyó ismeritek egymást?... Nem is említette.
Szegény Porcelinára újra rájön a köhögés.
– Áá,... nem ismerem ám Nyunyót,... sose láttam... izé... hozok még egy csésze teát.
– Furcsa... Nyunyó, te meg mit integetsz a hátam mögött?
– Én?... Semmit!... Kérsz egy sütit?